Kétféle módon élhetsz.Vagy úgy, hogy hiszed minden csoda.Vagy úgy, hogy semmi sem az...

MIÉRT LETT MINDEN OLYAN MÁS?

2008-09-15T02:30:00.000-07:00

Minden változik, folyamatosan alalkul, fejlődik vagy épp az ellenkezője.Romlik.
Maga a változás szerintem jó dolog, vagyis az esetek nagy százalékában kell az életben ahhoz , hogy kicsit átértékeld a dolgokat. Visszagondolva azt hiszem, minden változás jól sült el a végén..
Amikor viszont úgy változik meg valami, hogy Te nem akarod az nagyon rossz.Amikor egyik nap úgy érzed, hogy minden hepi aztán meg egy pillanat alatt kihúzzák a szőnyeget a lábad alól és akkor van a nagy pofáraesés.Most éppen nem az én kis mexicoi sorozat szerü életem az ami készül apró összetevőire hullani, hanem Gy az aki (megint) belenyúlt a tutiba..
Mikor megismerkedtek mindenki el volt ájulva, hogy L milyen kedves, meg milyen úriember, meg jófej,milyen jól néz ki és, hogy mennyire odavan érte.:) Amikor az ő kis LOVER-es sztorijuk elindult az úton akkor még mindenki(!!) azt gondolta, hogy na végre itt van és Ő az aki..Aztán bumm csatt és megint csak nézünk mindannyian, hogy VÁÁÁÁJ??VÁÁÁÁJ??
Én azt hittem, hogy most már azért kiszenvedte magát a Gy és ha tett is rosszat ebben az Életben ;) akkor azt már régen visszakapta és , hogy mostantól kissebb gödrökkel de azért minden simán fog menni. Aztán már megint meg kell, hogy lepődjek.Mondjuk engem nem nehéz megtéveszteni miután én mindent elhiszek nagyjából mindenkinek..De ő nem. Gy már eleve úgy indul neki, hogy tuti nem lesz jó. És most meg majd azt fogom hallgatni :):) ..ugye megmondtam..
Mit fogok neki mondani??Mi az amit ilyenkor lehet mondani?Mi az ami megállja a helyét és mi az ami valóban IGAZ és mi az amit Ő is el fog hinni mikor mondom neki?Nem tudom még...
Talán azt, hogy megtalálja majd Ő is azt akit keres, mert a Mindent Elrendező Egyetemes Elv nem fogja hagyni azt, hogy egy olyan Királylány mint a Gy egyedül tengesse napjait.Remélem ha ezt elmondom neki akkor el is hiszi.
A legrosszabb az egészben, hogy ilyenkor nem lehet mit tenni, nincs olyan amitől majd rögtön jobban érzi magát.Majd csak lassan lassan elmúlik az érzés belőle.Kipárolog és akkor majd lesz egy kis hely annak aki valóban megérdemli, hogy valaki a szívébe vegye és szeresse.

A "vicc" az egészben az, hogy mostanában halgatjuk a Junkiestól a Minden álmom című számot!

Pont idevág...MIÉRT LETT MINDEN OLYAN MÁS???

http://www.youtube.com/watch?v=oblVVWlYE_g

Ennyi csak mi tudható...

2008-09-15T02:19:00.000-07:00

Sokk igazán borzalmas/vicces/tanulságos ismeretség után végre úgy néz ki, hogy ott vagyok ahová vágytam már régen. Egy felnőtt kiegyensúlyozott kapcsolatban. Ahol tisztában vagyunk azzal, hogy a másik úgy kb mit szeretne tőlünk. És ahol mi is jól rálátunk a pályára.Nem nagyon lehet ezt az érzés körbehatárolni. Amikor valakivel nagyon jó minden, nagyon jó. Egyszerűen azért mert Ő van. Ennyi.Ezen talán nincs is mit magyarázni.Akkor tudatosult bennem igazán az érzés, (amit még nem mondunk ki) mikor a barátainál voltunk pénteken és a srácok félrevonultak, a csajokkal hármasban maradtunk és egyikük elkezdte, hogy mennyire örül nekünk és, hogy nem akar pletykálni de ő megkérdezte , hogy ez olyan mint a többi szokott vagy ez szerelem? Erre azt válaszolta, hogy ez szerelem!!!(Most is kiráz a hideg ha erre gondolok :)! )Persze rögtön kérdezték a lányok, hogy nálam mi a helyzet.Nem szoktam zavarba jönni, de ennél a kérdésnél kicsit megakadtam. Nem azért mert nem szerelem az amit érzek, hanem azért mert kicsit fura volt, hogy a lányokon Keresztül fogja megtudni azt amit bár, már úgyis érez, azért jobb lenne tőlem hallani.Arról nem is beszélve , hogy egy hónap után mit is mondhat az ember lánya?...Na, hát mivel nem volt mit tenni muszáj volt válaszolni. Azt válaszoltam, hogy a részemről is szerelem. Ennek a kijelentésemnek nagyon örültek:) Aranyosak voltak.
A legkedvesebb megmozdulás számomra az volt, hogy Li odajött hozzánk mikor a pokrócon a tűz mellett feküdtünk , letérdelt és gyermeki őszinteséggel azt mondta, hogy ő mennyire örül, hogy a Mosolyszemü végre boldog és, hogy mi ilyen jól el vagyunk együtt. Azt hiszem szavakba öntötte azt amit mindketten érzünk.

....szeretni kell és szeretve lenni jó!!! :):):)

Brrrring!Mosolyszemü :) :)

2008-07-25T04:13:00.000-07:00

....a szög kibújt!Nem szúrt semekkorát.Megettem reggelire. :)

A legnagyobb sztorikat az ÉLET szüli.Ezt mindig is tudtam, csak nem sejtettem..:)
Amikor Gy-vel arról beszélgettem, hogy ki kit látott már rég akkor nekem rögtön a Mosolyszemü srác jutott az eszembe akivel mindig összefújt a szél.Volt, hogy csak a pult másik oldaláról fűzte a fejem úgy 5-6 évvel ezelőtt vagy, hogy egy szimpla tavaszi napon egy belvárosi közértben csak úgy összeakadtunk.Úgy gondolom, hogy a Mindent Elrendező Egyetemes Elv nem véletlenül akasztotta annyiszor egymásba az utunkat.13,000 ember között is megataláltuk egymást, pedig nem is kerestük...
Aztán három nappal azután, hogy kiejtettem a számon kinek a telefonszámát hiányolom, meg is kaptam.
Álltam a nagy szombati fívör nájtban egyedül.Partitársam valami fickóval bűvöltette el magát éppen, én meg arra gondoltam, hogy ma este biztos nem fogok egy értelmes hímmel sem beszélni.Aztán egyszer csak elnéztem jobbra.És mint azokban a nagyon durván LOVER-es filmekben...a tömeg szétnyílt, és a tekintetünk egymásba fúródott.Azonnal mosolyra állt a szám és rögtön tudtam, hogy innentől kezdve csak szipi szupi módon alakulhat az estém..:D
Ééés így is lett.Összenézés, összeölelkezés, és a szokásos kérdés persze most is elhangzott:barátod megvan még?:) Hát nem volt meg....Megfogta a kezem és a pult felé húzott: igyunk valamit.-Ennek a fejezetnek a címe: MINT A SZÖG!
Olyan jó érzések kerítettek hatalmukba miközben Vele szemben álltam a pult előtt.Nem kellett gondolkoznom, nem volt semmi ami ne lett volna egyértelmü kettőnk közt.Mindig volt köztünk valami.Mindig is tetszett és mindig is imádtam a stílusát.Vonzott magához, csak sosem tudtam hagyni magam mivel mindig foglalt voltam.
A másnap is nagyon izgalmatos volt..vártam mikor hív.Amikor megszólalt a telefon a gyomrom görcsbe rándult.Délután mikor a Lupán napoztunk még mindig nagyon jól éreztem magam.Este vacsi, sokat beszélgettünk, nagyon sokat nevettünk.Csillagnézés a Határhegyről, persze vidámkodva ahogy az hozzánk illik:D A hegy után nem volt mit tenni, haza kellett indulni.Én nem akartam, hogy véget érjen az este, így egy nagyon átlátszó de helyes kis "felugorhatok azért a cd-ért?" -el fel is ugrottam.Nem voltam zavarban, egyszerűen mellette tudtam, hogy magamat adhatom és , hogy Ő engem is akar.Tényleg engem.Lekísért a kocsihoz.Az ajtót kinyitottam, megfordultam és ahogy ott állt.. nem bírtam ki, hogy ne hajoljak felé egy csókért.Aztán egy akkora vigyorral az arcomon mentem haza, hogy csoda, hogy befértem a kocsiba:D
Ez volt az amikor minden idáigi "szabály" és "hagyomány" felborult, és meghalni látszott:)
Nem tudom, hogy ez a nagy közös múltunk miatt van, vagy mert mi ennyire együtt zizegünk..A legeslegjobb Vele az volt, hogy nem kellett és most sem kell gondolkoznom a válaszion mert Vele nem volt kérdés sem.
:):):)

Kapcsolatok

2008-06-11T00:54:00.000-07:00

Az, amikor két ember először találkozik soha nem hasonlítható semmihez.Azt hiszem mikor megismersz valakit akkor vannak elképzeléseid róla.A viselkedése alapján levonod a következtetéseidet és alkotsz egy képet amit rendszerint nem szoktál megváltoztatni a későbbiekben sem.Én a legtöbb alkalommal tévesen ítélem meg az embereket.Általában elhiszem amit mondanak.Talán azért mert én igazat mondok és így magamból kiindulva azt szeretném hinni, hogy ők is igazat mondanak.Megismertem egy fickót nem is olyan régen..Most tartunk a randizós résznél.Ez lenne a legszebb korszak egy kapcsolatban.Kicsit tartok tőle, hogy elrontjuk.Folyamatosan azt hallom mindenhonnan, hogy egyenjogúság meg a nagy szinglilét világa és, hogy egy nő tud férfimódra élni...stb..Ez baromság.Azt vallom és próbálok e szerint élni, hogy mond ki amit gondolsz, és érzel.Akkor és ott abban a percben mert elmúlik, leszáll a lehetőség és talán mire legközelebb mondhatnád már késő.Szerintem ismerkedésnél nem kéne, hogy azon aggódjunk, hogy ki kit hív, és mikor meg mit mond majd ha én azt mondom akkor ő azt hiszi...stb..ez nem kéne, hogy felmerüljön bennünk.Persze félünk, és féltjük magunkat de aki nem kockáztat az nem is nyer.
Építünk egy várat.Az alapanyagok közt szerepel a félelem, a bizalmatlanság és a rengeteg múltbeli sérelem ami ért minket mióta pályán vagyunk.Félünk attól, hogy ha "kiadjuk" magunkat és túlságosan odaadóak vagyunk akkor kihasználnak és átvernek minket.Viszont ha összefutunk azzal a
ki megérdemelné a teljes énedet és nem adod meg neki mert Te félsz ,akkor sosem fogod megtalálni azt akit keresel...Szóval..most ez az új fickó.Mellette jól érzem magam.A megismerkedésünket leszámítva csak egy randink volt.Az viszont este 8-tól éjjel 3 ig tartott.Nem vagyok az a tipikus romantikus lélek, de amikor hulló csillagot láttunk a ligetben a tóparton ülve akkor azért nekem is volt némi kényszerem arra, hogy hozzábújjak és egymás karajaiban nézzük tovább a csillagokat.:)
Szóval, nagy meglepődésemre másnap hívott és meg is beszéltük a pénteki randit.Nagyon kíváncsi vagyok rá.Mikor kibújik a szög a zsákból akkor mennyire fog megszúrni...

Semmi sem elég jó nekünk??

2008-05-12T13:51:00.000-07:00

Ééééés a válasz: NEM.Határozott nem. Azt hiszem én is olyan kis telhetetlen dög vagyok, hogy nem elég az, hogy szerető család, remek barátok, jó munka hely....nem, nekem nem elég én szerelmet is szeretnék vinni az életembe. Nem mondhatom, de tényleg nem , hogy nem vagyok boldog. Azt hiszem sosem voltam ennyire önmagam és sosem próbáltam ki ennyi remek új dolgot mint mostanában. Pörög az élet, egyik szuper jó kaland és program a másik után. Legyen az egy pálinka fesztivál, motoros túra, 13000 emberrel együtt bulizni a világ egyik legismertebb patiján...de én egy önző vagyok és nekem nem elég ez sem. Nekem kell valaki magam mellé akit szerelemből szerethetek és aki viszont szeret. Ez olyan nagy bűn??Mert akkor én bűnös vagyok:D

A minap nagyot csalódtam valakiben. (megint...)A barátnőmmel megbeszéltük, hogy ez azért fordulhatott elő mert én olyan rendkívül nagy bizalommal és optimizmussal fordulok az emberek felé. Hiszem , hogy vannak "jó" emberek. Én azt mondom mindenki megkapja a kezdő bizalmat és azt el lehet játszani. Gy más véleményen van. Ő az amit úgy hívunk a pesszimizmus netovábbja. A beszélgetésünk végeredménye a következő:
1. van olyan ember, mint ő. Aki alapból nem hiszi el, hogy a dolgok mehetnek tökéletesen. Mindig van benn egy kis hang aki ott motoszkál, hogy vigyázz..megütheted magad. Tehát már felkészül a koppanásra. A hiba az ebben a történetben, hogy amíg ő tudja, hogy rossz lesz neki addig nem marad a nagy pesszimizmuskodás közben élni és élvezni a pillanatnyi helyzetet. Az előnye viszont ugye mindenkinek világos: ha előre felkészülsz az ugrásra nem ér olyan váratlanul...
2. van olyan is mint én. Én alapból hiszek, bízok. Szeretek azzal a gondolattal kelni, és feküdni, hogy van olyan, hogy őszinteség, becsület, bizalom. És, hogy ezeket a szavakat nem csak tölteléknek használjuk fel a mindennapi kommunikációnkban. Mivel én alapvetően hiszek, optimista vagyok, mindennek a jó oldalát próbálom nézni. Ezzel egy baj van..az, hogy amikor én a nagy lelkesedésemmel azt hiszem, hogy mi van akkor nagyon nem az van és akkor nekifutásból esek olyan magasról és olyan mélyet amilyet csak emberileg lehetséges. De hát én egy ilyen típus vagyok. Hiszek a sokkterápiában. Persze nem a hagyományos értelemben. Nekem sokk kell néha, hogy meglássam azt amit például kedves pesszimista kisasszony már rég megemlített, csak valahogy nekem 20-al be 40-el ki...:)
Végeredmény: Life is hard:D

És még most, amikor megint fordul egyet a világ velem (barátaim úgy fogalmaznak, hogy leestem a kis rózsaszín felhőmről) most is tudok hinni. Tudom azt, hogy találni fogok magam mellé egy hasonlóan komoly idiótát mint amilyen én vagyok.
Szeretek azon a felhőn lenni.Még akkor is ha tudom ilyen komoly zuhanórepülést is lehet onnan végrehajtani.
Már csak idő kérdése.
Mert megérdemlem... :):)

"Be happy! :) "

2008-04-24T07:31:00.000-07:00

Nah, most aztán nagyon imádok mindent!Hosszú göröngyös út volt míg eljutottam idáig, de most itt vagyok.Egyedül és boldogan!!!A hullámvasút most a csúcsra tört és megállt egy percre.Most van ez a perc.Hintázik előre-hátra és hajszálon múlik, hogy előre vagy hátra fog-e nekilendülni..Kivárom és állok elébe bármi is következik.
Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak.Mostanában(az elmúlt fél év kB.)olyan élményekben lehetett részem amiket nem élhettem volna meg, ha párkapcsolatban élek.Sikerül a napos oldalát néznem és ez JÓ!Nagyon JÓ!
Mindegy, hogy egy koncert, vagy egy buli, egy olyan beszélgetés egy régi barátnőmmel (kis gin+tonik)amiben még sosem volt részünk.Ezek jelentik a legtöbbet az életben.Meg kell őket becsülni és őrizni a barátság törékeny kis héját, nehogy megsérüljön.Ha most el kéne búcsúznom a Világtól akkor azt mondhatnám, hogy boldog életem volt idáig és semmit de semmit nem csinálnék másképp.Minden így volt jó és szép, ahogy megtörtént.Bár még persze nem mindennek tudom az okát, de elfogadom azt, hogy mindennek oka van és előbb vagy utóbb majd rá fogok jönni mindenre.Vagy majd magától megoldódnak a dolgok és akkor már nem fognak foglalkoztatni az apróságok.:)
Kilátásban még nagyon sok csodás élmény.Élettel telinek és ragyogónak érzem magam most.Le kellett, hogy írjam mert ritka az ennyire tiszta, tökéletes pillanat és szeretnék rá emlékezni később is.Azokra akik mellettem állnak, minden szinten.Akikkel most olyan élményeket szerezhetek meg amikből a későbbiekben táplálkozhatok.Rájöttem arra is, hogy most pont ezért ez a sorsom.Az elmúlt 6 évben nekem ez kimaradt..mindig volt egy srácparipa aki elvonta a figyelmet ezekről a nagyon fontos emberekről/dolgokról.Meg kell élnem ezt is mert különben nem lenne teljes az életem.
Ez lehet, hogy csak egy kis buta magyarázat, de nekem bejön:D
Be HAPPY!

2008-04-06T13:48:00.000-07:00

A "szingli"életem teljesen olyan min a Looping Star a mi kis vidámparkunkban.Azt talán túlzás lenne állítani, hogy percről percre változnak az érzések, de igen gyakran a legsötétebb mélységből a legnagyobb csúcsig tudok repülni, és persze ezt a mutatványt visszafelé is tudom produkálni bármikor.Ma hajnalban mikor a taxi hátsó ülésén ültem rátelepedett a gondolat.Van egyetlen értelmes szingli férfi drága fővárosunkban?Vagy mindegyik elkelt/meghalt/elköltözött aki használható volt? Vagy meghülyült ettől a vadászattól amit itt űzünk annak érdekében, hogy hátha kapunk egy kis önzetlen szeretetet a másik nem jeles képviselőitől?Nekem ma kicsit betelt a pohár.Mindig pozitívan látom a dolgokat.Chaplin után szabadon úgy gondolom ha nem bírod már tovább akkor nevess.Kacagj bele egy nagyot abba a rémesnek mondott világba amit egyébként imádsz.KB egy órát kellett, hogy üljek a teraszon mire odáig eljutottam, három cigi és egy Republik album után, újra kinyissam a szemem a Világra és azt tudjam mondani őszintén:Tárt karokkal várom mi következik.Újra Chaplin:"elszántan menni a harcba"
Most már minden ok.Visszatért a chi hangulatom.Ez lenne az ön terápia?Kíváncsian várom mit hoz a holnap nekem.És persze az összes többi holnap.Mert nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy találtam egy minden tekintetben megfelelő "rákot" és nem lehet az enyém holmi km beli kifogások miatt.A válasz persze most is olyan egyszerű mint mindig:Nem Ő volt a "rákom".
-ide kell egy kis magyarázat azt hiszem:"a rákok összekapcsolják az ollóikat és úgy mennek az akvárium alján, olló az ollóba-
Csak annyira nehéz feldolgozni, főleg ez EGO nem akarja befogadni azt, hogy mikor találsz egy szerinted tökéletes párt akkor a hiba ami minden történetben szerepet játszik nem benne van, nem is benne.(A hiba a rendszerben van:D)Ebben az esetben a hiba a körülményekben van.És ezt sokkal nehezebb elfogadni mintha valami piszkos kis titok napvilágra került volna róla.Akkor legalább kicsit tudnál nem szeretni..kicsit vicces, hogy csak kb 5 hét volt a mámor ami nekem adatott Vele és én még mindig kivagyok rajta.Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Ő a keresztem...
Tudom, hogy lesz nekem rákom, mert hiszem és akarom..mert megérdemlem:)..csak ki kell szenvednem ezt az időt, hogy megkapjam azt amire vágyom.Nem nagy kérés azt hiszem.Mindenki erre vágyik.
A szeretetre.Szerelemre.

Ő(szinte)

2008-04-04T07:00:00.000-07:00

Talán a világ nem véletlenül van így kitalálva ahogy...Azt hiszem ha valamilyen szuper képességem lehetne akkor biztos, hogy beépített hazugság vizsgálót szeretnék.Miért hazudunk?Most nem azokról a kis jelentéktelen kamuzásokról beszélek amiket minden nap a "túlélésért" teszünk, hanem azokról mikor olyat teszel amivel szakadást okozol egy másik ember életében.Sosem ment be a hajam alá, miért nem lehet ezt a párkeresést is tisztességesen játszani.Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők a rettenthetetlenek, hogy velük nem fog megtörténni mindaz a sok rossz amit ők megtettek másokkal.Pedig de.Ha nem is a szerelemben akkor az élete egy másik területén.Mindenki amit érdemel azt kapja, sem többet sem kevesebbet.Ezt jobb ha mindenki megjegyzi magának.És amikor egy krónikus hazudozó/hamiskártyás/nőcsábász/pasi faló azt kérdezi egy számára rossz szituációban, hogy MIÉRT ÉN?A választ tudni fogja remélem...
Nekem valahogy mindig szerencsém volt és elkerültek ezek a kamubárók.A környezetemben viszont majdnem mindenki megszívta.Őszintén szólva már szinte semmin sem lepődök meg.Komolyan olyan érzésem van néha, hogy egy mexicói sorozat aktív tagja vagyok....

Rózsaszínvattacukorlány

2008-02-22T05:46:00.000-08:00

Ez most az eddigi témáknál sokkal komolyabb.Az egyik legkomolyabb téma ami lehet egy lány életében.Van egy hozzám nagyon közel álló ember."N".Nagyon szeretem őt.Barátságunk 20 évre visszanyúlik már.Mindent megéltünk egymás mellett amit lehet ennyi idő alatt.Igazán színes egy barátság...a jóban-rosszban fajtából való :)

...mikor elkezdődött a búcsúztatás már akkor láttam, hogy torzul az arca a fájdalomtól.
Végig egyedül álltam vele szemben és csak Őt néztem.Szinte szuggeráltam, azt gondoltam ha erősen nézem akkor valamit átvehetek abból az iszonyúan maró fájdalomból és akkor neki kevesebb lesz.A fájdalom minta hatalmas vasbeton gerendák formájában a vállán pihentek volna, folyamatos nyomás alatt tartva kis törékeny testét.Ilyet csak akkor érez az ember mikor elveszít valakit azok közül akit igazán,feltétel nélkül szeret.Rémes volt így látni őt.Sosem fogom elfelejteni azt mikor vége lett a búcsúztatónak és odaléptem hozzá.Átöleltem.Sírtunk mind a ketten.Azt mondta nekem: "Nem akarok apa nélkül élni" -ennél szív szorítóbb mondatot még soha nem mondtak nekem.-Ő siratta az édesapját én pedig Őt.Azért miatta sírtam és nem amiatt aki elment mert tudom, hogy Ő már jól van.Az aki elé az élet ennyi megpróbáltatást, kísértést és sötétséget helyezett akadályul annak az embernek a Mindent Elrendező Egyetemes Elv jobbat és szebbet adott.Olyat ami járt volna neki az életében.Amikor átöleltem azt akartam, hogy annyira tudjam Őt ölelni, hogy ne érhesse többé semmi fájdalom ebben az életben.

Mióta ismerem azóta csak úgy tekintek rá mint egy kis fura rózsaszínvattacukorlányra aki mindig különb volt mindenkinél.Akinek néha sokkoló elképzelései és véghez vihetetlennek tűnő tervei vannak de mindig olyan lelkesen beszél róluk, hogy ha bár van mikor nem hiszem, hogy lehetséges lenne az amit mond jó elnézni ahogyan tervezget.
Nemrég azt mondta nekem valaki, hogy nem a célok elérése az, ami boldoggá tesz hanem az az út ami elvezet a célodig.
Azt kívánom neked legyél mindig ilyen amilyen mindig is voltál.Te így vagy különleges!
Szeretlek :)

2008-02-22T01:51:00.000-08:00

február 5.

Vasárnap

Múlt vasárnap Visegrádon jártam.Sokszor voltam már ott, mindig nagy élmény nekem amikor a Fellegvárból körülnézek, nagy levegőt veszek és a Nap az arcomba süt.IMÁDOM!Most is hasonló élményekkel töltődhettem föl.Volt ezen kívül egy másik élmény amit már nagyon régen elfelejtettem.A vonzalom.A vonzalom, az amit már régen éreztem.Nem amikor tetszik valaki, hanem amikor vonzódsz valakihez.Áhh, ezt nem lehet szavakba önteni.Mindenki ismeri ezt az érzést és mindenkinek összeugrik tőle a gyomra mégsem tudja senki úgy megfogalmazni ahogyan ez az érzés megérdemelné, hogy beszéljenek róla.
Jó újra ezt érezni.Tudom,hogy egy héttel ezelőttig teljes mértékben elégedett voltam az életemmel.A SZINGLI életemmel.Most meg napi 6-7 üzenetet küldözgetek egy sráccal akit lassan a nevén kell nevezni és Én félek ettől a lépéstől.Olyan sokáig voltam "bezárva" egy kapcsolatba, hogy mikor vége lett és persze elmúlt az első sokk akkor tényleg jól éreztem magam.És azt mondtam nem kell pasi.Jó egyedül.Most meg a saját szavam ellen teszek.Be vagyok pörögve teljesen.Ilyen hatással van rám.És tudom, hogy mindig ilyen vagyok.Ha valakihez vonzódom.Amikor még kamasz éveimet éltem mindig I-nek mondtam,jaj Én még így soha nem szerettem ennyire senkit/soha nem csókolt még így senki/stb...I megfogalmazta:Nálam mindig az épp aktuális pasi a csúcs.Mindig felnézek rá és imádom.Most persze az elején nem szerelemről beszélünk hanem a zsongásról.Amikor a kijelzőn meglátod a nevét és elmosolyodsz.:)Na hát Én a napokban elég sokat mosolygok:)
Ez a legszebb része egy kapcsolatnak, remélem sokáig fog tartani.Bár Én írtam, hogy vagy vannak csodák vagy nincsenek....

16:48

2008-02-22T01:06:00.000-08:00

február 1.

Afraid of

Félünk nagyon sok mindentől az életünk során.Félünk vélt és valós veszélyektől.A múltunk vagy a jövőnk lát el minket mindig elegendő félelemmel.Hogy mi lett volna ha/mi lesz majd ha stb.Mindenki tudja a félelem a legrosszabb tanácsadó.Mégis..mikor már végigféltem 22 évet akkor még mindig nem merek felhőtlenül élni.Szeretnék felszabadulni a félelmeim alól.Persze az emberek akik végigkísérnek minket kis életünk során rásegítenek, hogy tudd mitől is kell tartanod.Barátok(vagyis annak adták ki magukat aztán persze megmutatták igazi arcukat)szerelmek(akikben szintén nagyot buktál).Az emberek nem is tudják, hogy mekkora szakadásokat okoznak a másikban bizonyos lépésekkel.Vannak kissebb és nagyobb vétkek amiket elkövetünk mások ellen.Van amelyikről nem is tudunk.Az viszont biztos, hogy ha nem kapjuk azokat a pofonokat az élettől akkor nem ilyen emberré válunk mint akik most vagyunk.Én személy szerint most félek attól, hogy ténylegesen boldog legyek, mert annyi boldogot láttam már akik aztán teljesen összetörten távoztak az élet nagy színpadáról.A legnagyobb csúcsokról lehet a legnagyobbat esni.Én is estem már és végigasszisztáltam már jó pár ilyen bukást.Háát most kéne bátornak lenni és nem engedni azt, hogy ezt az idillt tönkretegye bármi is.Lehet, hogy kibukik valami, kiderül egy olyan dolog ami azonnali hatállyal és végérvényesen vet véget a jelenlegi mindenhappyéshúdejó állapotnak.Most viszont úgy döntöttem nem érdekel!!!Kiélvezem azt az időt amit nekem szánt a Mindent Elrendező Egyetemes elv..Folyó leszek.Nem gondolkozom azon mi lesz ha..Tehát:
ÉLVEZNI FOGOM AZ ÉLETEM!!:):):)

2008-02-22T00:55:00.000-08:00

január 3.
Brüsszeles-barátos-kalandtúrás

Mikor már megvolt a foglalásunk a gépre akkor is tudtam, hogy ez egy kaland túra lesz.Tekintve, hogy mi a helyszín és kik a résztvevők nem volt nehéz kitalálni, hogy mekkora élményben lesz részünk.Végig míg el nem jött az utazás pillanata naponta többször emlegettük, hogy de jó lenne már ott lenni.Aztán most, hogy már itthon vagyunk olyan mintha a 4 nap csak egy perc lett volna.Pedig Én minden percet kiélveztem.Biztos halálra idegesítettem mindenkit azzal, hogy mindennek örültem.Bocsi srácok..
A reptérre több mint időben kiértünk.Mikor megérkeztünk Brüsszelbe Én nagyon boldog voltam.Mindig lenyűgöz ha egy idegen országban járok, csak kapkodom a fejem.A lakás nagyon szuper volt, és J apu igazán a kedvünkben akart járni.Sikerült!Első este lazulós-megérkezős.Másnap nekivágtunk a nagy útnak.A cél Amszterdam lett volna, de végül is Rotterdamig jutottunk.Gyönyörű város, este nagyon hangulatos volt a kikötő is.(Minden várost jobban szeretek sötétben).Miután Rotterdamban megnéztünk minden fontosat amit meglehet nézni kb 1.5 óra alatt -helyi pláza, parkoló ház, meki, kikötő, C.Shop- aztán irány Amszterdam.Persze persze, gondoltuk mi.Miért is lehetett volna, hogy egyből összejön P álma.Az álmok megvalósításáért meg kell küzdeni!!Meg is tettük.A koccanás szinte a semmiből jött.Csak annyit láttam, hogy repül a mekiskrumpli..Kocsiból ki.Okoskodás.Telefonok összevissza.Miután a srác meglépett a kávézóból ahová bementünk papírokat kitölteni, azt hittem vége szakad a jókedvnek és buktuk az elkövetkező pár havi fizunkat.De hála P kitartó futásának és a lányok leleményességének, hogy nem lett dráma a mi kis komédiánkból.Aznap este már nem mindenkinek volt kedve Amszterdamhoz.Nekem lett volna de szegény An annyira kivolt, hogy nem bírta volna ki az utat,meg a többiről ne is beszéljünk.Rotterdam azért megtette a hatását.Hazaérés után kb egy órán át néztük mi: magyarok Belgiumban egy francia filmet németül.Teljes odaadással.Aztán megint elájulás.Másnap ha lehet még nagyobb kedvel, de biztosan nagyobb elszántsággal indultunk neki (részemről hulla fáradtan).
Amszterdam második felvonás:
ÉÉÉÉÉÉÉÉS IGEN!Sikerült eljutottunk oda ahová már mindannyian vágytunk, de leginkább P volt az akinek egy álma vált valóra.Én örülök, hogy részt vehettem ebben az álomban.Rendkívül vidám és kalandos álom volt.Nagyon élveztem a mini kirándulást.Mert igazából csak pár órát töltöttünk ott.De az érzést amit vártam Amszterdamtól megkaptam ezalatt a pár óra alatt is.Nem feltétlenül az elszívható élvezetekre gondolok...
A haza út mintha egy pillanat alatt lett volna.Pedig 209 km volt...Ad barátunk hozzájárult a sokatakaraszarka című tragikomédiához.Remélem megtanulta...Bocsi, kicsit még szívom a véred, mert aggódtam, és marhamód megrémültünk Te hüle.
Az év utolsó napján monumentáliskodtunk.Nagyon szívesen maradtam volna még, hogy minden göb belsejéből megcsodáljam Brüsszelt.Viszont a többség dönt alapon leszavaztak és menni kellett.Kajálás után go Brüsszel belváros ahol igazi kis vásári hangulat volt.Körbeszaladtuk azt amit érdemes volt+még egy kis művelődés.Az este folyamán többször is osztódott a csapat.Ennek Én nem örültem egyáltalán, de hát An+AT nem akartak jönni, hát most mit lehetett volna tenni.Aztán az éjfélt egy főtéren töltöttük-jó volt-Két óra kemény séta és kb 100 ember megkérdezése után nagy nehezen eljutottunk a Havanna nevű klubba.Ahol jelentem: a legjobb szilveszteri bulim volt kis életem során.Fantasztikusan nagyot tomboltam.Hódító olyan édesen nézett rám... mintha megőrültem volna.Lehet, hogy kicsit meg is őrültem:)De olyan jó volt.A 6 ból nagyon hamar 3 lett.H+P+Ad hazamentek.Mivel S nem akart menni még ezért szépen megadtuk magunkat akaratának-végül is ő a hódító-és maradtunk.Kicsi bocsi jár neki mert miután ápoltuk a német kapcsolatainkat, tán kicsit rosszul érezte magát magányában.BOCSI HÓDÍTÓ, de olyan helyes volt:)..6kor hazafelé vettük az irányt, oldalunkon két német dalia, meg Miguel barátunk aki inkább hasonlított egy motoros banda oszlopos tagjára-hajnalban napszemü+bőrszerko+svájcisapi-mint bármilyen normális emberre.Fél 8 ra haza is értünk a nagy mulatkázásból.S-t még ki kellett, hogy rángassam egy kocsma ajtajából mert nagyon tombolt még benne a bacardi-cola:).Másnap "reggel" haláli volt a hangulat.Mintha valami rosszat csináltunk volna.Azt mondta mindenki, hogy neeem semmi csak fáradtak, de érezni lehetett a levegőben a dolgot.Na mindegy.Én nem tettem semmit amit megbántam volna, sőt!Mindenesetre ha valakit megbántottam volna akaratomon kívül akkor sorry Szivi!
A három órás repcsi késés már nem is megy élmény számba..

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!

Ha bárki is hiányzott volna a csapatból akkor nem ilyen lett volna!

És legnagyobb köszönet J Ügynöknek.Mindenki tudja miért
Csók Drágáim!!

2008-02-22T00:53:00.000-08:00

december 22.
Tudtam, csak nem sejtettem..

Tegnap munkából hazafelé menet jöttem rá.Elment.Tényleg elment.Ez elég viccesen hangzik, hogy még csak most eset le pedig már 2 hete történt.Úgy jutottam el erre a következtetésre, hogy eszembe jutott, hogy idáig ha bármikor-de tényleg bármikor-szükségem volt rá akkor itt volt nekem.Vigyázott rám.És ez megnyugtató volt..Még akkor is ha alap járaton 60km választott is el minket.Legalább az országban a kontinensen volt.Ma már egyik sem igaz.Elment Afrikába.Engem meg "itt hagyott".Persze ez így nagyon önző dolog tőlem de csak azért mondok ilyet mert hiányzik nekem.Amikor "leesett" hogy nincs, azóta érzem a gyomromban ezt a görcsöt, és kicsit a torkom is elszorul.
"Tudtam csak nem sejtettem"-Hát igen ez most tényleg így volt.Remélem nagyon hamar elmúlik ez a pár hónap és akkor megint itt lesz elérhető közelségben, és átölelhetem.Ő hagyott nekem valakit akire vigyázzak, ha úgy alakul, de rám ki vigyáz?Vagy Én már kiestem ebből a körből?Most Én legyek nagy és Én vigyázzak másokra.Nem úgy van, hogy mindenkire vigyáz valaki?Rám ki fog vigyázni???

2008-02-22T00:46:00.000-08:00

december 14.
Furcsák vagyunk mi emberek...

Érdekes számomra az, hogy a velem töltött 22 év után még mindig tudok meglepetést okozni magamnak. Nem kell aggódni ez nem egy skizoizé történet csak annyi mindent ismerünk meg az életünk során, és úgy érzem magunkat talán a legkevésbé. Én teljes mértékben ezt éreztem. Örömmel vettem azokat a változásokat az életemben, amit az elmúlt kb 3 hónapban történtek. Új helyzetek, érzések, és főleg emberek.
A munkával kezdem az a legegyszerűbb. Kaptam egy melót egy nagyon jó csapatban, márciustól pedig jön az előléptetés...És ahogyan Balu és Maugli mondta :kívánhatsz-e többet, jobbat, mást…
A magánélet valamivel bonyolultabb. Véget ért egy korszak az életemben. Azt vettem észre, hogy amikor egy kapcsolat véget ér és újra "látsz", az pontosan olyan érzés mint mikor a víz alól felérsz a felszínre azok után, hogy lent voltál mondjuk 1-2 percet, az első levegő vétel egészen mélyre megy..Na hát Én mindig ezt érzem.(Most veszem az első levegőt....Hosszúra nyúlik, de nagyon élvezem.)Nem azért érzem mert be voltam zárva csak amikor valakivel megosztod az életed ilyen szinten akkor akaratlanul is befolyásolja a mindennapjaid, gondolkodásod, döntéseid és az a másik akármilyen, egy kicsit mindketten elvesztitek magatok.Ez persze nem baj nem bánja meg ezeket az ember(lánya) mivel akkor ott az volt a jó.Csak később(mikor a víz alól kidugod a fejed)akkor esik le a dolog. Visszagondolsz az érzésre, mi vezérelt akkor mi mozgatott, és megmosolygod magad. És ez így van jól. Emlékszel arra az érzésre gyermekkorodból mikor valamire rájöttél?Mármint jó értelemben. Nekem van egykét olyan emlékem milyen volt.Mellbevágó és egyben fantasztikus csodás felismerés. Na, számomra ilyen volt ennek a korszaknak a véget érése is .Most, hogy kinn van a fejem a "vízből" egy olyan világ köszönt rám újra amelyet már nagyon régen nem láttam, nem láthattam. Hogy érthesd miről van szó:szoktál sima csütörtök reggel a dugóban ülve belemosolyogni a NAPSÜTÉSBE?Nem?Majd meglesz az is. Ennek az érzésnek a viszontlátása olyan boldoggá tesz, hogy kijelenteném azt, amit már rég éreztem ennyire intenzíven: ÉLEK!
Persze a meglepetést, és annak a felismerését az új emberek hozták meg az életembe. Találkoztam velük és hozzám tettek valamit mind. Egytől-egyig mindenki csak épített engem. Van olyan akinek a "küldetésére" még nem sikerült rájönnöm még nem tudom miért találkoztunk.De még mindig azok a legcsodásabb új találkozások amelyeket a régi barátaimmal éltem át. És azért is hálát kéne, hogy adjak a MindentElrendezőEegytemesElvnek, hogy J és Én emberek maradtunk. És nekem ez a legfontosabb az összes történés közül EMBERNEK maradni.

Nemrég egy barátomnál ültem az erkélyen, a Nap ezerrel sütött a szobából dübörgő zene és az ősz-szag édes keveréke teljesen kikapcsolt. Relaxációmból egy igen különös esemény rántott ki. Egy pillangó repült el előttem.(Azt hiszem október 28-a lehetett..) Amint ezt észrevettem hihetetlen gondolatok, és érzések kerítettek hatalmukba, amiket azóta sem tudnám pontosan szavakba önteni, de utána akkor éreztem ezt amikor az energiákról olvastam később. Azt hiszem Én ott összekapcsolódtam a környezetemmel. Amint megláttam a pillangót, persze mosolyogtam és elkezdtem figyelni mindenre, ami körbevesz. Olyan dolgokat láthattam amik addig is előttem voltak, de mégsem vettem észre őket.A barátaim szerint csoda történt akkor.
A természet erejét láttam ott.
Akkor szükségem volt erre az érzésre és annyira akartam valahol belül, hogy megkaptam...

Kicsit talán kusza és mély lett ez az első.....De mint mindent Én ezt is ösztönből csináltam, most ennek kellett kijönnie:)
13:56

..kis magyarázat: Ez életem első blog bejegyzése. Egy másik oldalon kezdtem el blogolni,aztán átköltöztem ide..